Lukijan püspök karácsonyi körlevele

LUKIJAN

ISTEN KEGYELMÉBŐL BUDAI SZERB ORTODOX PÜSPÖK
ÉS TEMESVÁRI ADMINISZTRÁTOR
A BUDAI ÉS A TEMESVÁRI EGYHÁZMEGYE PAPSÁGNAK, SZERZETESSÉGÉNEK ÉS MINDEN GYERMEKÉNEK: KEGYELEM, IRGALOM ÉS BÉKESSÉG NEKTEK AZ ATYAISTENTŐL ÉS URUNKTÓL JÉZUS KRISZTUSTÓL ÉS A SZENTLÉLEKTŐL – ÖRÖMTELI KARÁCSONYI KÖSZÖNTÉSÜNKKEL

ISTEN BÉKESSÉGE! KRISZTUS MEGSZÜLETETT!

„…Ő, az öröktől fogva való Isten megjelent a földön és az emberek közt lakozott, és megtestesülve a Szent Szűztől megalázta önmagát szolga képét véve magára és hasonlatossá lett testileg a mi gyarlóságunkhoz,  hogy minket az Ő dicsőségének képéhez tegyen hasonlatossá.” (Nagy Szent Vazul liturgiájából)

A pusztulás szélén álló emberiség szomorú képét látjuk magunk előtt a közelmúlt napjaiban, hónapjaiban. Megértik-e valaha az emberek, hogy nem istenek, nem mindenhatók, hogy az Istentől függenek? Most, sokkalta inkább, mint eddig bármikor, feltesszük az ős-örök kérdést: lenni vagy nem lenni?

Az elmúlt év emlékezetes marad számunkra az emberiség kemény harcáról, amelyet a több millió életet követelő korona-vírus járvány ellen vívott.  Több alkalommal fordultunk már híveinkhez a kéréssel, hogy tartsák tiszteletben az állam által előírt intézkedéseket, a vírus által előidézett világméretű járvány megfékezése érdekében. Ma is ezt kérjük, különösképpen hangsúlyozva, hogy az állami rendeletek betartásával saját emberi méltóságunk fontosságát is kifejezzük.

Az új esztendő során a koronavírus járvány valószínűleg mérséklődni fog betegség által okozott halálozások számát illetően. Ám az emberiség küzdelme folytatódik – a már mostanra válságba jutott gazdasági élet és az emberek közötti kapcsolatok terén. Egészen biztosan érezni fogjuk a gazdasági következményeket, amelyek a maguk módján hatással lesznek életünkre.

  A most megélt viszontagságok híven rámutatnak az élet nagyszerűségére és szentségére. Az életet Istentől kapta az ember, és nincs hatalma fölötte. A teremtés és az ember tehetetlen.

 Az ember tehát kénytelen lesz változtatni életmódján, és Krisztus születésének ünnepe a legalkalmasabb idő az első lépések megtételére. A karácsony ünneplésekor az új Életet ünnepeljük!

A menny és a föld Teremtője, jó házigazdaként, elrendezte az üdvösség tervét, és a Szentháromság örökkévaló Tanácsa elhatározta, hogy elküldi a Fiú Istent, vagyis az üdvösséget az embereknek, ami bekövetkezett, amikor eljött az idők teljessége. Sokáig várt az emberiség az idő teljességének elérkezésére, az irgalmas Isten pedig meglátogatta őket, szólt hozzájuk szentjein keresztül, elküldte hozzájuk a prófétákat, és elmondta nekik mindazt, aminek meg kell lennie.

Amikor betelt az idő, Fia által szólt hozzánk, aki asszonytól megszületve emberi testet öltött. Az ószövetségi írások szerint a Paradicsomban az asszony volt az Istentől elfordulásnak és eltávolodásnak az oka, míg az Újszövetségben az asszony az Istenhez való visszatérés eszközévé lett, híddá, amelyen keresztül Isten a világba jön.

Kereste Isten azt az asszonyt, aki méltó lesz az Isten anyjává válni. Kereste és megtalálta: Szűz Máriát, a szeplőtelent, hogy világra hozza az Isten szeplőtelen Fiát.

Barátságtalan pusztaság és hideg éjszaka vette körül az Urat, amikor megszületett. Ebben a hideg éjszakában az emberek melegedni akarnak: a pásztorok tüzet gyújtanak és körül ülik amíg a nyájat őrzik, József egy istállóban talál menedéket magának és a Leánynak, aki világra hozza az Istent, mivel az emberek nem akarták befogadni őket.

Azon az éjszakán megszületett a Szeplőtelen a Szeplőtelen Asszonytól, és eljött közénk a Messiás mint Istenember, azaz Istengyermek.

 Örvendeztek e csodának a mennyei angyalok és siettek köszönteni őt, örvendeztek a földön a tanulatlan pásztorok, akárcsak a legnagyobb tudósok, a napkeleti bölcsek. Az Úr születését köszöntötte a néma természet is az istálló állatainak képében. A gőgös ember, aki magát jobbnak és okosabbnak gondolja másoknál, nincs ott az Úr születésekor. Sem akkor, sem most.

Húsz évszázada már a Karácsony fénye reményt önt az emberekbe, hogy „valaki” ott a mennyben gondoskodik mindannyiunkról. Valóban így van, létezik valaki, aki gondoskodik rólunk, jobban, mint gondolnánk. Gondoskodik, mert szeret bennünket. Ha nem így volna, vajon elküldte volna egyetlen Fiát, tudva előre, mi történik majd vele az emberek között? Erről a „valakiről”, aki gondoskodik rólunk, tud minden ember. Ám az, hogy valójában mennyire fogadják el őt, nagyon kérdéses.

Az idei év Karácsonyán különösképpen imádkozunk a betegekért és a szenvedőkért, és azokért, akik gyógyítják és gondozzák őket. Imádkozunk azoknak a lelkéért is, akik élet-halál harcukat elveszítették ezzel az ádáz betegséggel szemben.

Az idei év Karácsonyán minden eddiginél inkább papjaink és szerzeteseink mellett állunk, akik a járvány következtében az új kor sajátos kísértéseivel, és az egyházat a társadalomtól elválasztó egyre mélyebb szakadékkal találják szembe magukat. Ma, akárcsak egykor, sokan sietnek rossz szándékkal megítélni az Egyházat, követ vetve az egyházhoz tartozó személyekre, míg  önmagukat, saját hiányosságaikat és gyengeségüket figyelmen kívül hagyják. Az Egyház ebből a megpróbáltatásból, akárcsak a korábbiakból, megerősödve fog kikerülni, pontosan szakadatlan áldozatkészége miatt. Hálásak vagyunk az Úrnak papjaink hitéért, hűségükért a szent oltárhoz, buzgó szolgálatukért ezekben a viszontagságos időkben.

Az idei év Karácsonyán különösen imádkozunk a házastársakért, férjekért és feleségekért, akiket Krisztus szeretetével koszorúzott meg a házasság szentsége – hogy el ne bukjanak a modern élet kísértései közepette, hogy megőrizzék a házasság tisztaságát. Kérjük és bátorítjuk a fiatal párokat, hogy hitvesi szeretetüket koronázzák meg új élettel – gyermekekkel, hogy ezáltal sokasodjék a Földön az Úr képmása, amely szerint az Isten alkotott bennünket.

Köszöntjük az ifjúsgot, minden fiatalabb nemzedéket, imádkozva értük és bátorítva őket, hogy megtalálják helyüket ebben a világban az Istenbe és a jó emberekbe vetett hitük által. Üzenjük nekik, hogy ügyeljenek, el ne tékozolják fiatalságukat értelmetlenül.

Köszöntjük a tanulókat és a diákokat, és üzenjük nekik, hogy vegyék kezükbe saját életüket, Istenbe vetett hittel alkalmazkodjanak az új életmódhoz és a társadalom új szükségleteihez. Üzenjük nekik, hogy az Egyházban válnak igazán az új élet örököseivé.

Hívjuk Egyházunk minden tagját, kortól és névtől függetlenül, hogy legyenek nyitottak mások és a másmilyenek felé. Hívunk benneteket Krisztus szeretetének hívásával, emelkedjetek felül az egymás közötti viszálykodáson, a társadalmi megosztottságon. Üzenjük mindenkinek, hogy azt az erőt és értelmet, amelyet mások és a másfélék megítélésére használnak, inkább fordítsák önnön bensőjük megváltoztatására, a saját magukon való munkálkodásra, hogy készen álljanak fogadni a kihívásokat, amelyeket a modern életmód állít eléjük. Amennyiben valamin nem változtatunk, elveszítjük helyünket a nap alatt.

Imádkozzunk Magyarországon élő népünk egységéért, amely előtt nagy kihívás, a fennmaradásért vívott küzdelem kihívása áll, mert a halálozások száma magasabb, mint a születéseké.

Kérjük minden szerb honfitársunkat, legyenek az Egyház barátai, hiszen az Egyház az igazi édesanyja népünknek ősidők óta ebben a térségben.

Kérjük minden szerb honfitársunkat, adják át gyermekeiknek őseik hitét, és jó hagyományainkat őrizzék meg.

Kérjük minden szerb honfitársunkat, tanítsák meg gyermekeiknek a szerb nyelvet, és otthonukban is elsősorban a szerb nyelvet használják.

Kérjük minden szerb honfitársunkat sőt minden magyarországi szerb intézményt is, hogy most – sokkal inkább mint eddig bármikor – tegyenek meg mindent népünk fennmaradásáért ebben a térségben, hiszen az emberiség jövője egyre bizonytalanabb.

Hatalmas és kimondhatatlan Krisztus születésének misztériuma. Azt kérdezem magamtól, és mindenkitől a környezetemben: Teremtőnk vajon még ma is ugyanúgy szeret bennünket, mint régen? Azt olvassuk: az Isten ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké. Ő nem változott meg. És mi?

Krisztus születésének misztériuma által vezetve vajon megváltoztunk-e, jobbá lettünk-e? Vagy vakok és süketek maradtunk?

Esetleg rosszabbak lettünk?

Bárhogy is van, a Messiás eljött hozzánk és velünk maradt.

Ezért, ne fordítsunk hátat a jászolnak, amelyben az ártatlan Istengyermek fekszik és kezecskéit nyújtja mindannyiunk felé! Azt akarja, hogy befogadjuk őt.

Köszöntünk benneteket ezzel az örömteli köszöntéssel:

Isten békessége! Krisztus megszületett – Valóban megszületett!

Imádkozva értetek az Istengyermek Krisztus előtt

LUKIJAN
budai és temesvári püspök

Kelt:  Püspöki rezidenciánkban
Szentendre Isten által oltalmazott városában
2020 Karácsonyán