Vasárnap 2025. március 2-án a szentendrei Örömhírvétel-Blagovestenszka templomban Galić Vojislav püspöki helynök és Knežević Varnava protosyncellus Szent Liturgiát tartották. A Szent Liturgia végén a hívek jelenlétében imát olvastak fel a nagyböjt kezdete előtt. Galić Vojislav atya a Szent Evangélium felolvasott részletéről mondott Szentbeszédet.
A mai Szent Evangélium Máté szerint:
„Mondja az Úr: Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.
De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat,
hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!
A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!
Ahol a kincsed, ott a szíved is.”
Íme, kedves testvéreim, a mai evangéliumi szövegben van egy pontos utasításunk arra vonatkozóan, hogyan kell viselkednünk a nagy és tiszteletreméltó böjt idején. De ez, mint az Evangélium egyetlen szava, nem csak egy bizonyos időszakra szól, hanem egész életünkre is, sőt útmutatást ad arra, hogyan bánjunk felebarátainkkal földi életünk teljes idejében- vagyis az emberek felé, akikkel együtt élünk, akikkel találkozunk, akik körül vesznek, és a teremtés felé, amelyet az Úr, a menny és a föld Teremtője adott nekünk, hogy megőrizzünk, ápoljunk és végül elvigyünk oda, ahol a célunk – az Úr karjába, az örök életbe.
Mert minden Ádámtól Krisztusig irányul, egészen napjainkig. És így lesz üdvösség az utánunk jövő nemzedékek számára, amennyiben megértik és elfogadják Krisztust, az Urat, aki pontosan úgy élt velünk ezen a földön, ahogy az Atya Isten elvárja az embertől: azért élt, hogy egyesítse a teremtett természetet a teremtetlennel – Istent és embert, teremtést és Teremtővel.
Ugyanezt várják el tőlünk is – de mivel hétköznapi bűnös emberek vagyunk, mindent meg kell tennünk, amit Krisztus tett Krisztusban -, ez pedig azt jelenti, hogy hittel és szabad szeretettel fogadjuk el az Ő munkáját, hogy ez a munka a mi munkánkká váljon. Így az Ő engedelmessége által mi is engedelmesek leszünk, az Ő áldozata által önmagunkat is feláldozzuk, az Ő feltámadása által mi is feltámadunk, és Őbenne ülünk Isten jobbján, mert ez az a hely, amely a világ teremtése előtt készült az Emberfiának.
Mert kedves testvéreim, nincs élet Istenen kívül. Ezt szó szerint érthetjük. Istenen kívül van a nemlét, amelybe a halál elvezet bennünket. Ha tehát eltévesztjük az utat és elmegyünk Krisztus mellett, akkor nem Istenhez jutunk, hanem a semmiségbe.
Mi ezért vagyunk az Egyházban – mert az Egyház Krisztus itt a földön mennybemenetele után. Ő maga mondta nekünk: Nem hagylak nélkülözni, és ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Én nevemben, Én is ott vagyok közöttük.
Ezt tette – összegyűjtött bennünket az Egyházba, amely Krisztus teste – adott nekünk, hogy itt és most a lehető legszorosabban egyesüljünk Vele – Szentáldozást adott nekünk Szent Liturgián. Csak az a dolgunk, hogy higgyünk és jöjjünk, és felismerjük az Egyház közösségében Krisztust, aki minden korszakon keresztül a mai napig tesz, és mindaddig teszi, amíg újra el nem jön hatalomban és dicsőségben, hogy igazságot tegyen a világnak, és világosan megmutasson mindent, amit az Úr megjósolt, hogy megmentse a világot.
Ezért legyen néki dicsőség és dicséret mindörökké. Ámen.
