Csütörtökön, 2025. szeptember 4-én, közvetlenül a „Szerb napok – a szerb kultúra hónapja Magyarországon” ünnepélyes megnyitója előtt Budapesten rendezték meg az invesztitúra ünnepélyes aktusát, amely során Őeminenciája Lukijan budai és temesvári érsek-metropolitát Magyarország vitézi címmel tüntették ki.
A kitüntetést a hivatalos magyar Vitézi lovagrend adományozta tiszteletként metropolita úrnak, a Szerb Ortodox Egyház és a Magyarországon élő szerb nemzet több évszázados jelenléte iránt.
Az ünnepélyes invesztitúrát Gróf Molnár Géza János hajtotta végre, jelen voltak számos rangos vendégek és magas rangú személyek Magyarországról, Szerbiából és a Szerb Köztársaságból (Republika Srpska).
A jelenlévők között voltak: Dodik Milorad úr, a Szerb Köztársaság elnöke; Hankó Balázs magyar kulturális és innovációs miniszter; Soltész Miklós államtitkár úr, az egyházakkal és nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ügyekért helyettes miniszter; Božić Sandra asszony, a Vajdaság Autonóm Tartomány kormányának alelnöke; Antić Dejan úr, a Szerbia Kulturális Minisztériumának államtitkára; Vitályos Eszter asszony, a magyar kormány kommunikációs és kormányszóvivő államtitkára; Kiss Hegyi Anita asszony, a magyar Kulturális Minisztérium államtitkára; továbbá számos nagykövet, a diplomáciai testület képviselői, a magyarországi szerb közösség kiemelkedő személyiségei, valamint elismert tagjai a magyar társadalomnak és vendégek Szerbiából.
A Vitézi lovagrend története
A Vitézi rend Szent István magyar király napján, 1920-ban jött létre, abban az időben, amikor Magyarország az első világháború után király nélküli királyságként működött. Mivel nem volt király, az országot helytartó (kormányzó) irányította, aki nem rendelkezett nemesség adományozási joggal. Éppen ezért 1920. augusztus 20-án a magyar parlament törvényt fogadott el, amely létrehozta a Vitézi lovagrendet, azzal a céllal, hogy kiemelkedő személyeknek megtisztelő címet és társadalmi elismerést biztosítson. A lovagi cím és birtokok odaítélésével ezek a személyek gyakorlatilag a magyar nemesség részévé váltak.
Az alapítástól napjainkig a Lovagrend a becsület, szolgálat és elkötelezettség szimbóluma maradt, olyan személyeknek ad elismerést, akik munkájukkal és tevékenységükkel tartós hatást gyakoroltak a kultúrában, tudományban, művészetben vagy a közéletben.
Lukijan metropolita úr beszéde
Hálás beszédében Lukijan metropolita kiemelte, hogy e magas kitüntetést nem személyes privilégiumként fogadja el, hanem „a mi népünk, a vallási és kulturális örökségünk iránti tisztelet jelképeként.” Külön hangsúlyozta, hogy számára ez a kitüntetés személyes és családi értéket is hordoz, mivel az ő dédapja, Pantelić Jovan is lovag volt, így ez az elismerés nemes hagyomány folytatása is.
„Népünk évszázadokon át sok megpróbáltatásnak volt kitéve, de mindig hű maradt hitben és hagyományhoz. Csak akkor létezhetünk, ha önmagunk maradunk — ha megőrizzük nyelvünket, hitünket és kultúránkat — mert ebben rejlik minden nemzet fennmaradásának kulcsa” — hangsúlyozta a metropolita, megköszönve Magyarországon élő barátainak, akik a szerb közösséggel együtt hidat építenek a megértés és kölcsönös tisztelet felé.
Az elismerés jelentősége
Lukijan metropolita lovagi címének odaítélése többértelmű jelentőséggel bír: elismerés személyes áldozatos szolgálatáért és pásztori munkájáért, ugyanakkor szimbolikus elismerése a Szerb Ortodox Egyháznak és a magyarországi szerb nemzetnek is.
Az ünnepélyes invesztitúra, amely megelőzte a „Szerb napok” megnyitóját, mély benyomást hagyott a jelenlévőkben, és ismét reflektorfénybe állította az Egyház kulturális és spirituális küldetésének fontosságát, melyet a Budai Egyházmegye Magyarországon folytat.
