Krisztus születésének nagy ünnepe, a Кarácsony alkalmából karácsonyi üdvözletünket küldjük a hozzánk tartozó papságnak, szerzetességnek és minden lelki gyermekünknek, az örömteli karácsonyi köszöntéssel:
Isten békéje – Krisztus megszületett!
Krisztus születésének éjszakáján Isten csendben lép be a világba, mint Gyermek, hogy meggyógyítsa mindazt, ami az emberben és az emberek között megsebzett és megosztott. A Megtestesülés titka olyan Istent tár fel előttünk, aki nem marad kívül az ember valóságán és történelmén, hanem belép abba, magára veszi az emberi gyengeséget, hogy meggyógyítsa azt, és betöltse saját szeretetével és békéjével.
Pásztori aggodalommal látjuk, hogy napjainkban az emberi kapcsolatok gyakran terheltek meg nem értéssel, durvasággal és hidegséggel, mind közösségeinkben, mind a világ egészében. Elfeledkezve arról, hogy közösségre teremtettünk, könnyen elveszítjük a képességet, hogy meghallgassuk és elfogadjuk a másik embert, s ezzel megsebezzük önmagunkat és azt a közösséget is, amelyhez tartozunk.
Krisztus azért születik, hogy megtanítson bennünket újra a szív szemével tekinteni egymásra, hogy minden emberben felismerjük Isten képmását, és ne engedjük, hogy a megosztottság, a szavak és a sebek jobban elválasszanak bennünket, mint amennyire Isten szeretete képes egyesíteni. Mert ahol Krisztus van, ott van a közösség (az Egyház) is, és ahol közösség van az Ő nevében, ott van az igazi béke.
A lelki szétszórtság és belső kimerültség idején a Karácsony arra hív bennünket, hogy hitünket az Egyház titkában való élő részvétel által újítsuk meg. A hit akkor újul meg, amikor összegyűlünk és tevékenyen részt veszünk a szent Liturgiában, és amikor részesülünk Krisztus Testében és Vérében. A Szent Eucharisztia által egy Testté válunk – Krisztus Testévé –, gyógyítjuk megosztottságainkat és tanuljuk az egységet, amely csak Isten és ember, valamint ember és ember közösségében lehetséges.
Isten Fiának Megtestesülése által az egész teremtett világ is megszenteltetett. Meghívást kaptunk arra, hogy a ránk bízott világot figyelemmel és hálaadással őrizzük, mint Isten ajándékát és üdvösségünk terét, amelyben az ember nem úr, hanem felelős szolgáló.
Imádkozunk, hogy Krisztus születésének öröme meglágyítsa szívünket, meggyógyítsa kapcsolatainkat, és erőt adjon a békének, hogy legyőzze a nyugtalanságot – bennünk és a népek között egyaránt –, hogy a szent Liturgia által megerősödve tanúi lehessünk Isten szeretetének abban az időben, amely ránk van bízva.
Isten békéje – Krisztus megszületett!
Imádságos közbenjárótok a Gyermek Krisztus előtt
+ L U K I J A N
budai érsek és metropolita
