Csütörtökön, 2026. április 30-án, a Budai Egyházmegye, a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Vallástudományi Központja közös szervezésében az ELTE Bölcsészettudományi Karának dísztermében a magyar tudományos közönség előtt bemutatták dr. Golub Xénia a Grábóci Ortodox monostor című monográfiáját.
A rendezvény kezdetén Őeminenciája Lukiján budai metropolita, valamint dr. Bartus Dávid professzor, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja köszöntötte a jelenlévőket.
A program moderátora dr. Földváry Miklós István egyetemi docens, tanszékvezető volt.
Beszédében Lukiján budai metropolita hangsúlyozta a monostorok sokrétű jelentőségét a szerb nép történetében, kiemelve, hogy azok nem csupán az imádság helyei voltak, hanem a lelki, kulturális és nemzeti identitás meghatározó központjai is. Emlékeztetett arra, hogy a monostorokban születtek az írásbeliség, a művészet és a történelmi emlékezet jelentős alkotásai, s hogy éppen ezek az intézmények őrizték meg a közösségi önazonosság tudatát a legnagyobb megpróbáltatások idején is.
Külön figyelmet szentelt a Grábóc monostornak, amelyet a magyarországi szerbség jelentős lelki menedékhelyeként és kulturális-művészeti központjaként jellemzett. Történelmi szerepét hangsúlyozva rámutatott, hogy ez a szent hely évszázadokon át a közösségi összegyűlés, az alkotómunka, valamint a hit csendes, mégis erőteljes tanúságtételének helyszíne volt a művészet, az építészet és az élő hagyomány révén.
Az esemény jelentőségéről szólva a metropolita kiemelte, hogy a monográfia és a fotókiállítás bemutatása túlmutat egy szokványos kulturális rendezvény keretein, mivel egy korszakról, egy népről és egy hitről tesz tanúságot. Külön hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a program akadémiai környezetben valósul meg, ezáltal a Szerb Ortodox Egyház szellemi és kulturális öröksége a szélesebb tudományos és kulturális párbeszéd részévé válik.
A monográfiát úgy jellemezte, mint „emlékezetet, amely könyvfedélbe foglalva őrzi a nép történelmét és lelki útját”, míg a fényképeket az egyházi és közösségi élet erőteljes vizuális tanúságtételének nevezte, amelyek a múló pillanatokban az időtálló értékeket tárják fel. Rámutatott arra is, hogy az ehhez hasonló projektek emlékeztetnek a kulturális örökség megőrzésének és az identitás jövő nemzedékek számára történő továbbadásának felelősségére.
Végezetül a metropolita köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény megszervezéséhez, külön kiemelve dr. Déri Balázs professor emeritust, hangsúlyozva, hogy munkájuk nem csupán kulturális, hanem lelki értelemben is jelentős hozzájárulás.
Köszöntőbeszédében dr. Bartus Dávid, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja hangsúlyozta az akadémiai és egyházi intézmények együttműködésének jelentőségét a szellemi és kulturális örökség megőrzésében és kutatásában. A jelenlévőket a Kar nevében üdvözölve emlékeztetett arra, hogy az intézmény Magyarország egyik legrégebbi és legtekintélyesebb felsőoktatási intézménye, amely az egyetem alapításáig visszanyúló hagyományt őriz, és amely évszázadokon át a közép-európai bölcsészet- és társadalomtudományok fejlődésének meghatározó színtere volt.
Külön hangsúlyozta a Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Központjának szerepét, amely fontos tudományos-kutatási platformot jelent a vallás interdiszciplináris vizsgálata számára, összekapcsolva a történeti, filológiai, teológiai és kultúratudományi megközelítéseket. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a Vallástudományi és Hebraisztikai Tanszék jelentős helyet foglal el a Karon belül, mivel a judaizmus, a kereszténység és más vallási hagyományok, valamint az azokhoz kapcsolódó nyelvek és kultúrák kutatásával hozzájárul Európa szellemi örökségének szélesebb körű megértéséhez.
Az eseményre reflektálva a dékán rámutatott arra, hogy dr. Golub Xénia Grábóci Ortodox monostorról szóló könyvének bemutatója, valamint Jakšić Ivan kísérő fotókiállítása a tudományos munka, a művészet és az egyházi hagyomány sikeres összekapcsolásának példája. Hangsúlyozta, hogy az ehhez hasonló projektek hozzájárulnak a magyarországi szerb kulturális örökség jobb megismeréséhez és annak a tágabb európai kulturális kontextusba való beillesztéséhez.
Zárszavakban kiemelte, hogy a modern akadémiai intézmények küldetése nem csupán a kutatásban áll, hanem a kultúrák és hagyományok közötti párbeszéd ápolásában is, és hogy éppen az ilyen események tanúskodnak az egyetem és az Egyház közötti élő és gyümölcsöző együttműködésről.
Dr. Déri Balázs professor emeritus az ortodox liturgiáról, az egyházi éneklésről és a szerb egyházi kultúra mentalitásáról tartott előadást.
A könyvbemutatón elhangzott előadásában Déri professzor az ortodox liturgikus éneklés kutatásában szerzett mély személyes és tudományos tapasztalatairól beszélt, hangsúlyozva annak lelki, történeti és kulturális értékét. Külön kiemelte, hogy az autentikus egyházi éneklés elválaszthatatlanul összekapcsolódik az istentisztelet élő tapasztalatával, ezért lényege nem érthető meg teljes mértékben pusztán elméleti elemzés vagy kottaírás alapján.
Különböző keresztény hagyományokra – a keletitől a nyugatiig – kiterjedő kutatásaira utalva rámutatott a liturgikus formák gazdagságára és sokszínűségére, valamint arra a közös lelki gyökérre, amely összeköti őket. Kiemelte a szerb egyházi énekhagyomány jelentőségét is, amely – noha gyakran szóbeli úton öröklődött tovább és változatoknak volt kitéve – megőrizte hitelességét és lelki erejét.
Déri professzor rámutatott az egyes énekesek és papok szerepére a hagyomány alakításában és továbbadásában, hangsúlyozva, hogy az egyházi életben egyensúly áll fenn a hagyomány és a személyes kifejezésmód között. Külön szólt az éneklés különféle helyi változatainak jelenségéről, amelyek nem bontják meg a liturgia egységét, hanem gazdagítják azt.
Végül hangsúlyozta, hogy a liturgikus éneklés mindenekelőtt imádság és a hit tanúságtétele, s csak ezt követően művészi kifejezésforma, egyben felhívást intézve annak megőrzésére az Egyház élő gyakorlatában, nem kizárólag akadémiai kutatás útján.
A monográfia szerzője, dr. Golub Xénia művészettörténész a monográfia készítésének folyamatáról, valamint a fényképezés szerepéről beszélt a Grábóc monostor kutatásában.
A monográfia szerzője műve létrejöttének folyamatáról szólva rámutatott arra, hogy egy ilyen kötet elkészítése hosszadalmas és összetett munka, amely több szakaszból áll: a kezdeti kutatástól és forrásgyűjtéstől kezdve az anyag rendszerezésén és tudományos feldolgozásán át egészen a szöveg és a vizuális anyag végleges kialakításáig. Külön hangsúlyozta, hogy munkája során a Budai Egyházmegye Levéltárának, valamint a Karlócai Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Levéltárának gazdag levéltári és könyvtári anyagára támaszkodott, amelyet új szemszögből és korszerű tudományos kontextusban igyekezett értelmezni.
A kutatás folyamatáról beszélve kiemelte, hogy a Grábóc monostor vizsgálata nem csupán könyvtári és levéltári munkát igényelt, hanem személyes terepmunkát, a helyszín közvetlen megtapasztalását, valamint a művészeti és építészeti elemek gondos megfigyelését és értelmezését is. E folyamatban – mint hangsúlyozta – különleges szerepet kapott a fényképezés, nem pusztán illusztrációként, hanem kutatási eszközként, amely lehetővé teszi a monostoregyüttes dokumentálását, elemzését és újra értelmezését. Megfogalmazása szerint a fénykép olyan részleteket tár fel, amelyek a közvetlen megfigyelés során gyakran rejtve maradnak, és segít felismerni a tér, a művészet és a lelki élet belső összefüggéseit.
A szerző hangsúlyozta, hogy a monográfia célja a Grábóc monostor, mint egységes történeti, művészeti és lelki egész bemutatása volt, valamint örökségének megőrzése a feledéstől és hozzáférhetővé tétele a szélesebb tudományos és kulturális közönség számára. Ezzel kapcsolatban kiemelte az interdiszciplináris megközelítés jelentőségét, amely összekapcsolja a művészettörténetet, a teológiát, a kultúratudományt és más rokon tudományterületeket.
Végezetül mély háláját fejezte ki mindazoknak – intézményeknek, munkatársaknak, szakértőknek és barátoknak –, akik hozzájárultak a könyv megszületéséhez, hangsúlyozva, hogy támogatásuk meghatározó jelentőségű volt e vállalkozás sikeres megvalósításában.
Dr. Terdik Szilveszter művészettörténész a Grábóc monostorról, mint összművészeti alkotásról beszélt.
Noha az utóbbi időben megújult a szerzetesi élet, dr. Terdik hangsúlyozta, hogy a monostorokról szóló átfogó és rendszeres monográfiák továbbra is ritkaságnak számítanak, helyüket gyakran népszerűsítő-ismeretterjesztő jellegű kiadványok veszik át. Ezzel szemben a szerb művészettörténetet a monostori monográfiák készítésében megmutatkozó folytonosság és magas tudományos színvonal példájaként emelte ki, amely fontos mintául szolgált Golub Xénia munkájához is.
Külön hangsúlyozta a különféle források használatának jelentőségét az ilyen kutatások során – a levéltári anyagoktól és könyvtári gyűjteményektől kezdve a múzeumi kollekciókon át a terepkutatásokig. Kiemelte, hogy az írott források és a vizuális anyagok – például a fényképek – összekapcsolása teszi lehetővé a történeti és művészeti örökség átfogóbb megértését.
A Grábóc monostorról szólva dr. Terdik azt az „összművészeti alkotás” példájaként mutatta be, amelyben az építészet, a festészet, a liturgikus tér és a lelki élet szerves egységben kapcsolódik össze. Hangsúlyozta, hogy egy ilyen komplex egység interdiszciplináris megközelítést igényel, amelyet ez a monográfia sikeresen megvalósít.
Összegzésként megállapította, hogy a bemutatott kötet és a hozzá kapcsolódó fotókiállítás nemcsak egy jelentős műemlék tudományos értelmezéséhez járul hozzá, hanem ösztönzi a kolostori monográfiák műfaja iránti érdeklődés megújulását is a tágabb akadémiai és kulturális térben.
A program zárásaként dr. Vuković Kosta művészettörténész, kurátor és a Szerb Egyházi Múzeum vezetője bemutatta a Grábóc monostornak, annak nevezetességeinek és művészeti örökségének szentelt fotókiállítást. A kiállítás – amelynek szerzője és fotográfusa Jakšić Ivan – vizuális tanúságtételt nyújt e szent hely lelki és művészeti egységéről, felölelve mind az építészeti elemeket és a templombelsőt, mind pedig azokat az értékes műtárgyakat és részleteket, amelyek a kolostor identitását alkotják.
A kiállítás jelentőségéről szólva dr. Vuković hangsúlyozta, hogy a fényképek nem pusztán dokumentációs felvételek, hanem hiteles művészi élményt is közvetítenek, amely lehetővé teszi a szemlélő számára a szakrális tér szépségének és mélységének új módon történő megtapasztalását. Külön kiemelte, hogy az ilyen vizuális tanúságtételek hozzájárulnak a magyarországi szerb kulturális örökség megőrzéséhez és megerősítéséhez, összekapcsolva a tudományos, muzeológiai és művészeti megközelítéseket.
A monográfia bemutatóján és a kiállítás megnyitóján jelen volt Őexcellenciája Gutić Bjelica Biljana, Bosznia-Hercegovina magyarországi nagykövete, Kunc Ivana, a Szerb Köztársaság Nagykövetségének első tanácsosa, valamint az egyetem oktatói és hallgatói.
Fotó: Jakšić Ivan
