Pénteken, 2026. augusztus 14-én, a Tihanyi Bencés Apátság szerzetesközösségének meghívására Őeminenciája Lukijan budai metropolita részt vett a Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevételének Gergely-naptár szerinti ünnepének előestéjén bemutatott ünnepi szentmisén, amelynek keretében pappá szentelték Gál Sámuel atyát, a monostori közösség tagját.
Az ünnepi szentmisét Dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatta be, Mihályi Jeromos atya, a Tihanyi Bencés Apátság konventuális perjele, valamint számos pap koncelebrálásával. A szertartás során Udvardy érsek Gál Sámuel diakónust pappá szentelte, különleges lelki és ünnepi jelleget kölcsönözve ezzel az egybegyűltek közös ünneplésének.
Lukijan metropolita jelenléte ezen a jelentős eseményen a Budai Egyházmegye és a tihanyi bencés szerzetesközösség közötti jó kapcsolat és több évtizedes kölcsönös tisztelet folytatását jelenti. Az ortodox és római katolikus szerzetesek találkozásai ezen az ősi szent helyen a keresztény szerzetesi hagyomány közös megbecsüléséről, valamint a testvéri szeretet és a kölcsönös tisztelet ápolására irányuló törekvésről tanúskodnak. Mindez a szentmise során is kifejezésre jutott, amikor a kórus a tisztelet jeleként elénekelte a „Téged éneklünk” (Tebe pojem) című ortodox éneket.
A Tihanyi Apátság Magyarország egyik legjelentősebb szerzetesi szentélye. A bencés szerzetesi hagyományhoz tartozik, amelynek megalapítója Nursiai Szent Benedek (480–547), az ősi, még osztatlan Egyház szentje, akinek emlékét az Ortodox Egyház március 27-én ünnepli.
A tihanyi monostort a 11. században I. András magyar király alapította, aki életének egy részét a Kijevi Rusz területén töltötte, ahol feleségül vette Anasztázia Jaroszlavnát, Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem leányát. I. András királyt 1060-ban saját alapítású tihanyi monostorában helyezték örök nyugalomra. Az ősi királyi kripta mindmáig Magyarország kora keresztény és állami örökségének egyik legjelentősebb emléke.
A Szent Benedek Reguláján alapuló bencés szerzetesi hagyomány lelki örökségében az ősi keleti szerzetesség tapasztalatával és az egyházatyák hagyományával való szoros kapcsolatokat is őrzi. Éppen ez a közös keresztény szerzetesi örökség ad különleges jelentőséget az ortodox és bencés szerzetesközösségek találkozásainak és kölcsönös látogatásainak.
