Lukijan püspök karácsonyi körlevele

LUKIJAN

ISTEN KEGYELMÉBŐL  BUDAI SZERB ORTODOX PÜSPÖK

papságunknak, szerzeteseinknek és Egyházmegyénk minden hívő gyermekének kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, az Úr Jézus Krisztustól és a Szent Lélektől örvendező karácsonyi üdvözlettel:

ISTEN BÉKÉJE – KRISZTUS MEGSZÜLETETT!

Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14)

Kimondhatatlan Isten leereszkedésének misztériuma amely a bukott emberi természet és a teremtés teljességének  megváltásáért munkálkodik és az isteni gondoskodásban megmutatkozik. Az ember számára felfoghatatlan Isten Fiának megszületése, világra jövetele annak aki megtestesült Szent Lélektől és Szűz Máriától és aki emberré lett – ahogyan ezt a Hiszekegyben megvalljuk.

A hit tehát az első feltétel, amelyet teljesítenie kell a ma emberének, hogy lényegi értelemben részt tudjon venni az Atyától minden idők előtt megszületett Isten Fia, e-világra jövetele ünnepének örömében. Ő azért jött a világra, hogy vele együtt mi halandó emberek is részt kapjunk az örök életben és a nekünk ígért Mennyországban. De az örök élet részeseivé csakis a közöttünk megszületett Urunkkal való közösségvállalás által lehetünk, mert Ő az Aki (egyként közülünk) Ádámban való bukásunkból felemel bennünket, és az Ő szenvedése és feltámadása érettünk van.

A mai, kísértésekkel teli időkben az ember önmeghatározása soha nem látott vállságba került. Ez a vállság olyan mély, hogy az emberi lét minden szegmensét érinti, függetlenül attól mely nemzethez, vagy mely civilizációhoz tartozik. A krízis pedig az Istenbe vetett hit megingásából ered, abból amikor az élet forgatagában az emberektől várjuk a segítséget, akik hasonlóképpen megingott hitük miatt, az élet legfontosabb dolgaiban cserbenhagynak bennünket. A vállság az emberekből való kiábrándultsággal folytatódik, akik azonban a társadalom, a rendszer és az intézményrendszer részei. Így jutunk el az általános kiábrándultság elkeseredésébe, amely először is a lelkek mezején előidézett háborúhoz vezet  bennünket. Ez a belső lázadás, ahogyan általában minden érzelem, külsőleg, nyilvánosan is megmutatkozik, ami beláthatatlan következményeket teremt.

Az önmeghatározás vállsága az Istenhez és a társadalomhoz kapcsolt viszonyunkra egyaránt vonatkozik. Az ember tökéletes lénynek teremtetett, de а megszelídíthetetlen akarata miatt  elveszítette tökéletességét. Mondjuk e bármikor is magunkban: „Nyugodjál meg te ember! Állítsd le magad amíg nem késő! Változtass, hogy el ne kárhozzál!”

Az ember nem létezhet fejlődés nélkül. Ez azonban a hitben való növekedést és Istenhez való viszonyulás kötelékeinek erősítését kell, hogy jelentse első sorban. A keresztények arra hivatottak, hogy növekedjenek hitben, szeretetben, reményben és minden szenvedés elviselésében; és nem kevésbé arra, hogy akár bőségben, akár nélkülözésben élünk, egyaránt az Úrnak köszönjünk mindent és Ő legyen ami egyetlen reményünk.

Amikor eltaszítottaknak érezzük magunkat Ő velünk van. Amikor üldözöttek vagyunk Ő akkor is velünk van. Ha az emberek meg is feledkeznek rólunk, az Isten örökké emlékezik. Amikor összedőlni látszik a világunk Isten keze megtámasztja azt. Hitünk jelenti azt a kapcsolatot amely összeköt bennünket a Szent Háromságként ismert, örökké élő Istennel – az Atyával, a Fiúval és a Szent Lélekkel. Mindenért amit tudunk vagy nem tudunk, a velünk nyilván vagy titkon cselekedett jótéteményekért kimutatott hálánk pedig a Szent Liturgiában nyeri el csúcsát, ahol az örök élet zálogaként maga az Úr van jelen a szent Áldozásban.

A világ megváltozott, de a keresztények mindig is nyitottak voltak a világ számára. A történelem során az Egyház a maga módján hozzájárult a civilizációnk fejlődéséhez, hatalmas, kitörölhetetlen nyomot hagyva a tudomány, a művészet és a kultúra egészének területén, ám mégis úgy tűnik, egy ilyen világban az Egyház nem kapott helyet. Azonban az Egyház mégis itt van és azon értékek felismerésére hív mindenkit, amelyek a Fény gyermekeivé és az Örök Élet részeseivé tesznek bennünket.

Mi akik szám szerinti kicsiny nemzetből származunk és kicsiny országból az országok között, különleges kihívással nézünk szembe – ugyanis meg kell őriznünk nemzeti identitásunkat és ortodox hitünket ott is ahol nemzeti kisebbségként vagyunk jelen. Ebben az értelemben is nagy felelősség nyugszik az Egyház vállán, de minden ortodox szerb ember is felelősséget kel, hogy érezzen nyelvünk ápolását hitünk és nemzeti identitásunk megőrzését illetően, mindenki a saját háza tájától kezdődően. Szerbnek és ortodoxnak lenni nem szégyen. Az asszimiláció ne lépje át otthonunk küszöbét! Magyarországon  Egyházként és nemzetként is támogat bennünk a mostani Kormány abban, hogy maradjunk azok akik vagyunk. 

Ezen a karácsonyon is, ahogy mindig, imádkozunk az Isteni Gyermekhez, hozzon békét az emberek közé, hogy ellenállhassanak minden kísértésnek és legyőzzenek minden egymás közötti ellentétet. Csakis egységben fogunk tudni ellenállni a modern világ kísértéseinek. Egyházunk és a szerb közösségünk minden szegmense, a civil szervezetek, oktatási intézmények, médiák és minden egyén, kötelesek közös hozzájárulással építeni a népünk számára  jobb és szebb jövőt. Kevesen vagyunk, de mégis vagyunk. És fennmaradunk mindaddig amíg ellenállunk a világ hatalmaskodóinak áskálódásai ellen, kiknek módszere a jól ismert mondásban rejlik: oszd meg és uralkodj.

Mindnyájatokat, kedves lelki gyermekeink, egymás iránti szeretetre, tiszteletre és megbocsátásra hívunk és buzdítunk.

Imádkozunk családjainkért is – édesapákért, édesanyákért és gyermekekért; azért  hogy az Isteni Gyermek közénk való eljövetelének ünnepe legyen útmutató az egészséges család értékeinek őrzésében és értékelésében. Imádkozunk azokért is akik egyedül vannak, akikről megfeledkeztek embertársaik – hogy az Úr örvendeztesse meg őket az Ő jelenétével a szívükben.

Az Isteni Gyermek megszületése a történelem központi eseménye – ebben mindnyájan egyetértünk. Tegyük hát szívünk, otthonaink és környezetünk központi eseményévé is, mert az Örökkévaló Isten azért jött el közénk, hogy felemeljen bennünket bukásunkból.

Mindnyájatokat üdvözölve, kedves lelki gyermekeink, köszöntünk benneteket örömteli karácsonyi üdvözlettel:

Isten békéje – Krisztus megszületett!

Boldog és Isten áldásában gazdag Új 2023. esztendőt kívánunk!

Kelt Isten oltalmazta Szentendre Városában, püspöki rezidenciánkon 2022. karácsonya idején.

Mindnyájatokért Krisztus Isteni Gyermek előtt imádkozó:

+Lukijan
budai megyéspüspök