Tisztelendő atyák, tiszteletreméltó szerzetesek, kedves fivérek és nővérek!
Szemtanúi vagyunk annak a súlyos járványügyi helyzetnek országunkban, amely napi szinten több ezer új megbetegedéssel és több tucatnyi ember halálával jár, a koronavírus okozta fertőzés következtében. Ezúton fordulunk újból híveinkhez, hogy vessenek számot a mostani helyzettel országunkban, a régióban és az egész világon, és mint buzgó keresztények, óvják önmagukat és másokat ebben a nagy kísértéssel együtt járó időben.
Ezekben a téli napokban, amikor magyar honfitársainknál megkezdődik az advent időszaka, emlékeztetünk kell mindenkit arra, milyen veszélyekkel jár a városok központi terein és főutcáin zajló tömegrendezvényeken és a hozzájuk kapcsolódó programokon való részvétel (ahol ilyeneket terveznek), illetve a személyes higiénia, otthonaink és munkahelyünk fertőtlenítésének fontosságára.
Figyelembe véve a körülményeket, úgy tűnik, hogy a járvány és következményei egyhamar nem érnek véget. A következmények mindenképpen meg fognak mutatkozni nagyban, a világgazdaság, és kicsiben, közösségeink, családjaink szintjén. Ezzel kapcsolatban felhívjuk lelkipásztoraink és híveink figyelmét annak fontosságára, hogy bölcsen irányítsák a parókiai közösségeket, illetve otthonukat és családjukat.
Idősebb híveink vannak a legnagyobb veszélyben, mivel életkoruknál és egészségi állapotuknál fogva, megtörténhet, hogy szervezetük nem tudja kellő erővel felvenni a küzdelmet az új vírussal.
Kérjük a fiatalabb nemzedék tagjait, hogy figyeljenek idősebb hozzátartozóikra, és ezekben a napokban legyenek mellettük támaszként és segítségként a mindennapi teendők ellátásában.
Felhívjuk azon híveink figyelmét, akik teljes vagy részleges bezártságban (munkahely-otthon, iskola-otthon) vannak, hogy ne engedjék, hogy az egyes tömegtájékoztató eszközök negatív hatással legyenek rájuk. Fontos, hogy értesülést szerezzünk az idehaza és a világban kialakult helyzetről, de közben őrizzük meg józan észünket és ítélőképességünket. Nem engedhetjük meg, hogy a félelem úrrá legyen rajtunk. A félelem a betegség első lépcsőfoka. Próbáljunk meg alkalmazkodni a helyzethez, és fényt vinni életünkbe. Készítsünk tervet az előttünk álló téli napokra, szenteljük időnket a családnak és felebarátainknak, őrizzük a házasság szentségét, olvassunk a lélek számára hasznos könyveket, hallgassunk zenét, amely megnyugtat és felvidít. Törekedjünk arra, hogy újra közelebbről megismerjük azokat, akikkel együtt élünk.
Tegyünk meg mindent, hogy elűzzük a félelmet, de közben legyünk tisztában a valósággal és a mostani idők komoly kihívásaival. Ne feledjük, az élet nem állhat meg. Idomulnunk kell az új körülményekhez és az újfajta élethez, anélkül, hogy engednénk a félelemnek. A félelem összezavarja és megöli az emberi lelket. Őrizzük meg méltóságunkat, forduljunk önmagunk felé, és szenteljük magunkat az imában Istennek. Építsük magunkban a jót. A régi keresztény atyák az önkéntes elvonultságot választották, és a pusztába mentek, hogy megvizsgálják lelkük legbensőbb részét, számot vessenek gyengeségeikkel és a bennük folyó küzdelemmel, hogy mindezeken felülemelkedjenek az Istentől nyert erővel.
Ami az istentiszteleti életét illeti egyházmegyénkben, minden marad a megszokott formában. Templomaink nyitva maradnak a szolgálatok megtartására, a megszokott rend és gyakorlat szerint. Az esetleges, a karácsonyi időszakot érintő változásokról híveink az egyházközségek papjain keresztül időben tájékoztatást kapnak. Azokat a híveinket, akik úgy döntenek, hogy továbbra is járnak templomba, szeretettel várjuk. Az egyház élő szervezet, a HÍVŐK közössége az Úr teste és vére körül, amely a történelem folyamán soha nem szűnt meg élni és létezni, és most sem fog. Nem szabad megengednünk, hogy a mostani időkben megszűnjön az egyház alapvető egyetemes jellege.
Főpásztori áldásomat adom, hogy idősebb híveink, azok a hívek, akiknek gyengébb az egészségük, vagy azok, akik tartanak attól, hogy nagyobb közösséggel illetve személyekkel kerüljenek kapcsolatba, otthon maradjanak, és ott imádkozzanak önmaguk és mások lelki üdvösségéért. Arra is áldásunkat adjuk, hogy ezek a hívők, amennyiben szeretnének az eucharisztia – az áldozás – szentségében részesülni, kapcsolatba lépjenek papjukkal, és otthonukban áldozzanak meg.
Felhívjuk híveink figyelmét, hogy őrizzék meg méltóságukat, és az élet szentségét, betartva az állami szervek által eddig hozott rendelkezéseket, és azokat is, amelyeket ezután hoznak, az Úr szavaival összhangban, mely szerint: adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, az Istennek azt, ami az Istené.
Kérjük híveinket, hogy az előttünk álló időszakban szlávájukat – családjuk védőszentjének ünnepét – istenfélő, szerény módon tartsák meg, családi körben, és hogy az idősebbek adják át a fiatalabb nemzedéknek az igazi keresztény értékek elfogadásának eszméjét. Kérjük híveinket, hogy különösen is figyeljenek a környezetükben élő fiatalokra, akik példaként tekintenek az idősebbekre. Viselkedjünk megfontoltan, bölcsen és körültekintően, hiszen nem csak az idősebb korosztály tagjai vannak veszélyben. MINDANNYIAN veszélyben vagyunk. Az iskolások, a testvérek, az anyák, és különösen is a kismamák, az apák. Nem szabad megengedni, hogy valaki hanyagsága miatt más szenvedjen. Ne engedjük, hogy mi vagy szeretteink azok közé kerüljenek, akik a napi fertőzöttek számát gyarapítják.
Imádkozunk Gyógyítónkhoz és Megváltónkhoz, hogy érjen véget ez a kegyetlen betegség, és addig is, amíg ez bekövetkezik, adjon HITET az Istenben, REMÉNYT a megmenekülésben, és SZERETETET felebarátaink és Isten minden teremtménye iránt. Tudjuk, hogy a szenvedés és a keresztre feszítés után a feltámadás jön.
+ Lukijan Budai püspök
Szentendre, 2020. november 3.
